Gyújtóforrások az ATEX-irányelv szerint

A hatékony gyújtóforrás a robbanásveszély leírására szolgáló három alapvető elem egyike. Ha nincs elegendő energia a rendszerben, amely éghető anyagból (gáz, gőz vagy por formájában) és levegőből (vagy más oxidálószerből) áll, akkor nem áll fenn robbanásveszély. Ezért az egyik alapvető módszer a kockázat kezelésére a gyújtóforrások megszüntetése vagy előfordulásuk valószínűségének lehető legnagyobb mértékű csökkentése.

Ahogyan léteznek szabványok, amelyek leírják a robbanásvédelemmel kapcsolatos legtöbb kérdést, úgy létezik egy szabvány is, amely meghatározza, milyen gyújtóforrásokat vesz figyelembe az ATEX irányelv.

A PN-EN 1127-1:2019-10 „Robbanásveszélyes légkörök és robbanásvédelem – 1. rész: Alapfogalmak és módszertan” szabvány szerint 13 tényező okozhat robbanást.

A szabvány megkülönbözteti

Forró felületek

A robbanásveszélyes légkörök meggyulladhatnak, ha forró felületekkel érintkeznek, amennyiben azok hőmérséklete eléri a gyulladási hőmérsékletet. Ha fennáll a veszélye annak, hogy forró felületek robbanásveszélyes légkörrel érintkeznek, biztonsági tartalékot kell biztosítani a maximális felületi hőmérséklet és a gyulladási hőmérséklet között. Ez a biztonsági tartalék a zónabesorolástól függ, és a PN-EN 1127-1 szabvány szerint kerül meghatározásra.

Lángok és forró gázok

A lángok és az izzó szilárd részecskék képesek meggyújtani a robbanásveszélyes légköröket. Még a nagyon kicsi lángok is a leghatékonyabb gyújtóforrások közé tartoznak, ezért el kell őket távolítani a 0 és 20 zónába tartozó veszélyes területekről. A lángok csak az 1, 2, 21 és 22 zónákban fordulhatnak elő, ha biztonságosan zártak, ahogyan azt a PN-EN 1127-1 szabvány előírja. A nyílt lángokat, amelyek égésből vagy hegesztésből származnak, szervezési intézkedésekkel kell megelőzni. Például a robbanásveszélyes gázok esetében a nyílt láng szinte mindig hatékony gyújtóforrás.

Mechanikai szikrák

A súrlódás, az ütés és a kopás – például az őrlés során – szikraképződést okozhat. A szikrák meggyújthatják az éghető gázokat és gőzöket, valamint bizonyos köd/levegő vagy por/levegő keverékeket (különösen a fémpor/levegő keverékeket). A porlerakódásokban a szikrák izzást okozhatnak, ami robbanásveszélyes légkör gyújtóforrásává válhat.

Elektromos berendezések

Még alacsony feszültségen is az elektromos szikrák és a forró felületek gyújtóforrásként működhetnek elektromos berendezésekben (pl. áramkörök megszakításakor vagy a kóbor áramok miatt). Ezért általánosságban feltételezhető, hogy minden elektromos energiával működő berendezés – formájától függetlenül – potenciális gyújtóforrás lehet.

Kóbor áramok

Sztatikus kisülések: koronakisülés, kefés, csúszó, kúpos, szikrakisülés

A kiegyensúlyozatlan elektromos töltés kialakulása, felhalmozódása és eltűnése különféle elektromosan nem vezető vagy szigetelt vezető tárgyak (beleértve az emberi testet is) felületén. Az ellentétes töltések szétválasztásába fektetett munka (például súrlódás, különböző anyagok elválasztása, zúzás, fröcskölés, külső elektromos tér stb.) az elválasztott töltéseket körülvevő elektromos tér potenciális energiájává alakul.

Villámkisülések

Ez a tényező inkább véletlenszerű jellegű, de jelentős az átadott energia miatt. Ezért szükséges minden vezető elem megfelelő földelése.

Rádiófrekvenciás (RF) elektromágneses hullámok 10⁴ és 3×10¹² Hz között
A hordozható, akkumulátoros eszközök használata csak akkor engedélyezett robbanásveszélyes környezetben, ha ATEX tanúsítvánnyal rendelkeznek.
Elektromágneses hullámok 3×10¹¹ és 3×10¹⁵ Hz között
Ionizáló sugárzás
Ultrahang
Adiabatikus sűrítés

Exoterm reakciók, beleértve a porok öngyulladását is

Az anyagok felmelegedhetnek olyan kémiai reakciók következtében, amelyek hőenergiát termelnek (exoterm reakciók), és ezáltal gyújtóforrásként szolgálnak. Ez az önmelegedés akkor lehetséges, ha a hőtermelés sebessége nagyobb, mint a hőelvezetés sebessége. Ha a hőelvezetés akadályozott vagy a környezeti hőmérséklet magas (például tárolás közben), a reakció sebessége annyira megnövekedhet, hogy elérje a gyulladási feltételeket. A legfontosabb paraméterek: a reagáló rendszerek térfogat/levegő aránya, a környezeti hőmérséklet és a tartózkodási idő.
A magas hőmérséklet izzást és/vagy égést, valamint robbanásveszélyes légkörök meggyulladását okozhatja. Az égés során keletkező éghető anyagok (pl. gázok vagy gőzök) robbanásveszélyes légkört képezhetnek a levegővel, ami jelentősen növeli a kockázatot. Minden zónában kerülni kell az öngyulladásra hajlamos anyagok használatát, amennyire csak lehetséges. Ha ezek kezelése elkerülhetetlen, az egyedi esethez megfelelő védelmi intézkedéseket kell alkalmazni.

A robbanásvédelemmel kapcsolatos egyéb szabványok és előírások szintén fontosak, és röviden bemutatásra kerülnek itt: EX zónákra vonatkozó előírások. Érdemes ezeket megismerni.