Hogyan hatol át a mágneses tér az árnyékoló anyagokon? Elemzés és összehasonlítás

Miért kihívás a mágneses mező árnyékolása?

A mágneses mező árnyékolása az elektrotechnikai mérnöki munka egyik legösszetettebb problémája. Az elektromos mezővel ellentétben, amelyet viszonylag könnyen le lehet árnyékolni vezető vagy szigetelő rétegekkel, a mágneses mező képes áthatolni számos anyagon, ami jelentősen megnehezíti a hatékony csillapítását.

A fő nehézségek abból adódnak, hogy a mágneses mező nem közvetlenül az elektromos töltésekkel, hanem a folyó áramokkal és a mágneses momentumokkal lép kölcsönhatásba. Ezért az árnyékoláshoz használt anyagoknak nemcsak vezetőnek kell lenniük, hanem megfelelően kell reagálniuk a mező változásaira is, ami a gyakorlatban számos fizikai és szerkezeti paraméter figyelembevételét igényli.

A tipikus fém árnyékolások, amelyek fóliából vagy lemezből készülnek, kiválóan csillapítják a mágneses mezőt a magas vezetőképességük és a felületi hatás (skin effect) miatt, amely korlátozza a mező behatolását az anyag nagyon vékony felületi rétegébe. Sajnos ezek a megoldások merevek és rugalmatlanok, ami jelentős hátrány számos modern alkalmazásban, mint például a hordozható elektronikában vagy a rugalmas áramkörökben.

Kattintson ide, hogy megtekintse a mi MS sorozatú kétrészes árnyékolóinkat

1. ábra. Fém PCB árnyékolás

Emiatt egyre nagyobb jelentőséget kapnak a vezető szálakat tartalmazó árnyékoló anyagok, mivel rugalmasságot és könnyű alkalmazkodást kínálnak a különböző formákhoz. Azonban működésük sokkal összetettebb, és a mágneses mező szerkezetükön keresztül történő behatolásának mechanizmusainak részletes megértését igényli.

Kattintson ide, hogy megtekintse a mi vezető és árnyékoló EMI/EMC szöveteinket

2. ábra. Rugalmas vezető anyag

Árnyékoló anyagok vezető szálakkal – alternatíva a fémekre

A fémekből, mint a réz vagy az alumínium, készült mágneses árnyékolások, bár nagyon hatékonyak, jelentős korlátokkal rendelkeznek. A merevségük és a rugalmatlanságuk miatt nem mindig könnyű őket alkalmazni a modern, gyakran bonyolult elektronikus konstrukciókban vagy olyan eszközökben, amelyek rugalmas védőanyagokat igényelnek.

Válaszul ezekre a kihívásokra fejlesztették ki a vezető szálakra alapozott árnyékoló anyagokat. Ezek általában fémezett vagy fémréteggel bevont szálak, amelyekből hálók vagy szövetek készülnek, könnyű, rugalmas és könnyen adaptálható árnyékolásokat hozva létre. Ezeket a megoldásokat egyre gyakrabban használják a hordozható elektronikában, az autóiparban és a telekommunikációban, ahol mind az árnyékolási tulajdonságokra, mind a használat kényelmére szükség van.

A vezető szálak egy hálós szerkezetet alkotnak, amely rövid, zárt hurkokból áll, amelyek felelősek a mágneses mező csillapításáért. Működésük azonban sokkal bonyolultabb, mint a homogén fém árnyékolásoké. A hatékonyságot nemcsak a fém vezetőképessége, hanem a térbeli elrendezése, a szálak közötti nyílások mérete, valamint maga a szerkezet elektromos paraméterei is befolyásolják.

Kattintson ide, hogy megtekintse az EMC sátrainkat

3. ábra. EMC sátor

Ezenkívül a belső paraméterek, mint az ellenállás (R'), az induktivitás (L') és a kapacitás (C') is kulcsfontosságúak a mágneses mező csillapításának módjára nézve. Ezeknek a mechanizmusoknak a komplexitása miatt az árnyékolás hatékonysága nem állandó, hanem erősen függ a mező frekvenciájától, valamint az anyag geometriájától és tulajdonságaitól. 4. ábra

4. ábra. Az árnyékoló anyag közeli felvétele

A mágneses árnyékolás hatékonyságát befolyásoló paraméterek

Azoknak az anyagoknak a hatékonysága, amelyek árnyékolják a mágneses mezőt, számos tényezőtől függ, amelyek két fő csoportba sorolhatók: az anyag belső tulajdonságai és a vezető szálak fizikai szerkezete. Ezeknek a paramétereknek a megértése kulcsfontosságú a hatékony mágneses árnyékolás tudatos kiválasztásához vagy tervezéséhez.

Az anyag belső tulajdonságai: R', L', C'

A műszaki irodalomban és a mérnöki gyakorlatban az árnyékolást többek között három alapvető paraméter írja le:

• R' (lineáris ellenállás) – meghatározza a vezető anyagok elektromos ellenállását, amely befolyásolja a változó mágneses mező által generált örvényáramok csillapítását.
• L' (lineáris induktivitás) – felelős az anyag azon képességéért, hogy energiát tároljon a mágneses mezőben, és szabályozza az elektromágneses hullámok terjedését.
• C' (lineáris kapacitás) – kapcsolódik a dielektromos tulajdonságokhoz és a vezető szálak egymáshoz viszonyított elrendezéséhez, ami befolyásolja az elektromos mező viselkedését.

Ez a három paraméter kölcsönhatásban van egymással, meghatározva, hogyan csillapodik a mágneses mező és hogyan hatol át az árnyékoló anyag szerkezetén. A jel frekvenciájával változnak, ami tovább bonyolítja az elemzést, és speciális méréseket igényel.

A szálszerkezet és a vezető háló jelentősége

Az elektromos paraméterek mellett az anyag fizikai szerkezete is óriási hatással van az árnyékolás hatékonyságára. A szálas árnyékoló anyagok esetében a következő elemek a kulcsfontosságúak:

• A háló szemeinek mérete és alakja – minél kisebbek a nyílások, annál hatékonyabb a mágneses mező blokkolása, különösen a magasabb frekvenciatartományokban.
• A szálak elrendezése és sűrűsége – befolyásolják a lefedettség egyenletességét és az örvényáramok vezető útjainak folytonosságát.
• A szálak vezetőképessége – a nagyobb vezetőképességű anyagok (pl. réz, ezüst) jobban csillapítják a mágneses mezőt, de drágábbak vagy kevésbé rugalmasak lehetnek.

Az anyag szerkezete dönti el, hogy a mágneses mező elsősorban a fém szálakon vagy az azokat elválasztó légréseken keresztül hatol-e át. Ez a dinamikus kapcsolat a mágneses mező és a fizikai szerkezet között magyarázza az árnyékolás hatékonyságának komplexitását az üzemi körülményektől függően.

A hatékony árnyékolás nem csupán az anyagról, hanem a szerkezetéről és az elektromos tulajdonságairól is szól. Az árnyékolás hatékonyságának előrejelzéséhez holisztikus megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi az összes paramétert és azok kölcsönös függőségeit.

Hogyan hatol át a mágneses mező az árnyékoláson? A működés mechanizmusai

Annak megértése, hogy a mágneses mező hogyan hatol át egy árnyékoló anyagon, kulcsfontosságú az elektromágneses védelem optimalizálásához. Ez a folyamat nem egyszerű, mivel a mező viselkedése számos tényezőtől függ, beleértve a jel frekvenciáját és magának az anyagnak a szerkezetét.

A mágneses mező csatolásának elve (a felületi hatás nélkül ábrázolva)

A mágneses mező árnyékoláson keresztüli behatolásának leírása

A mágneses mező főként indukcióval lép kölcsönhatásba az árnyékolással – a változó mágneses mező örvényáramokat generál a vezető anyagban, amelyek viszont egy, a külső mezővel ellentétes mágneses mezőt hoznak létre. Ezt az induktív kölcsönhatást az ún. kölcsönös induktivitás L12 méri, amely leírja, hogy az anyag mennyire hatékonyan „engedi át” a mágneses mezőt.

Az árnyékoló anyag alsó oldalára lineárisan terjedő i1 áramot vezetünk (lásd a fenti ábrát). Az áram által generált mágneses fluxus Φ1 (Φ1 = L12 * i1) a frekvenciától függően hatol be az árnyékoló anyagba. Az árnyékoló anyag felső felületén u2 feszültség indukálódik (u = ω * L12 * i1).

• Φ1 = L12 * i1
• u = ω * L12 * i1

Az L12 induktivitás összekapcsolja az i1 áramot az u2 feszültséggel. Az L12 induktivitás frekvenciafüggő a felületi hatás miatt. Jellege leírja a felületi hatás, és ebből következően az árnyékoló anyag mágneses tulajdonságainak hatását. Az árnyékolás mögötti u2 feszültség további zavarokat okozhat, mint például áramokat, mágneses és elektromos mezőket.

Az L12 induktivitás mérésére speciális mérőkamrát használnak. (Az alábbi ábra) a kamra konfigurációját mutatja be. Az árnyékoló anyagot a mérőkamra zárt fémházába helyezik. Az árnyékoló anyag alsó oldalán egy 50 Ω-os csíkos vezeték (stripline 1) található. Az ezen a vezetéken folyó i1 áram az árnyékoló anyagot használja visszatérő útként. Az i1 áram által generált mágneses mező az árnyékolás hatékonyságának megfelelően hatol be az árnyékoló anyagba. Az árnyékoló anyag felső oldalán egy második 50 Ω-os csíkos vezeték (stripline 2) található. Az u2 feszültség a stripline 2-ben a mágneses fluxus Φ1 által indukálódik.

Mérési konfiguráció csíkos vezetékekkel és mérőkamrával

Az L12 induktivitás (L12 = -u2 / (ω * i1)) azt írja le, hogy mennyi Φ1 mágneses fluxus képes áthatolni az árnyékoló anyagon és u2 feszültséget indukálni.

• L12 = -u2 / (ω * i1)

Ha a mérőkamrában nincs árnyékoló anyag (lásd a fenti ábrát), akkor a mérési konfigurációhoz tartozó referencia L12 induktivitást mérjük meg (lásd lent). Az L12 induktivitás széles frekvenciatartományban állandó marad. A mérőkamra lineáris frekvenciajellege 1 GHz-nél ér véget.

A mérőkamra frekvenciajellege és induktív csatolása árnyékoló anyag nélkül (i1 = const.)

A mérések során (pl. a fenti ábrán látható csíkos vezeték-elrendezésben) a második vezetékben indukált feszültség (u2) a mező behatolásának mértékét jelzi. Az L12 induktivitás értékét a következő képlettel számítjuk ki:

L12= - U2/Wi1

ahol U2 az indukált feszültség, W a körfrekvencia, és i1 az áram az első vezetékben.

A mágneses árnyékolás mechanizmusai

Az u2 feszültséget, amelyet a mágneses mező indukál (lásd az alábbi ábrát), a stripline 2 u2' néven rögzíti. Ez a feszültség kissé alacsonyabb, mint az u2 feszültség az árnyékoló anyag felületén, mivel a mágneses mező egy része még mindig behatol a stripline és az árnyékoló anyag közötti térbe. Ezt a hatást a továbbiakban figyelmen kívül hagyjuk, és feltételezzük, hogy az u2' azonos az u2-vel.

Az u2 feszültség rögzítése egy csíkos vezetékkel

A stripline-ban indukált u2 feszültség az árnyékoló anyag mágneses árnyékolási hatékonyságától függ. A megfelelő L12 induktivitás leírja az árnyékoló anyag mágneses áteresztőképességét.

Az 5. ábra az S10 árnyékoló anyagra vonatkozóan mutatja az indukált u2 feszültséget és az L12 induktivitást.

Az S10 árnyékoló anyag induktív behatolása

A fémezett nemszőtt anyagban lévő vezető szálak zárt hurkokat alkotnak. A mágneses mező a fém hurkokból kiszorul, ahogy a frekvencia nő (500 kHz-től 200 MHz-ig).

Az alacsonyabb frekvenciatartományban (1 MHz alatt) az árnyékoló anyag nem mutat csillapító hatást (lásd az 5. ábrát). Az indukált u2 feszültség és az L12 induktivitás megegyeznek az üres kamrában mért referenciaértékekkel.

Az árnyékoló anyag induktív behatolása az alacsonyabb frekvenciatartományban, a felületi hatás nélkül.

Az árnyékoló anyag induktív behatolása a felületi hatással; a mágneses mező áthatol a légköri nyílásokon az anyagban

Körülbelül 0,5 MHz-től az üres kamra induktivitása állandó marad -169,8 dBH (3,23 nH) szinten. 400 kHz alatt az induktivitás növekedni látszik, ami valószínűleg a stripline 2 elektromos mezőjének hatása által okozott u2 feszültség növekedésének eredménye.

Az induktív hatás első elve

0,5 MHz-től kezdve a felületi hatás érezhetővé válik az árnyékoló anyag fém részein (lásd a 7. ábrát). Az u2 feszültség és az L12 induktivitás progresszíven csökken (lásd az 5. ábrát). Az indukált feszültség 200 MHz-en éri el a legalacsonyabb értékét. Ezen a ponton egy új hatás elve jelenik meg, amely a mezőnek a szálak fémében történő kiszorulására tevődik rá (lásd a 8. ábrát).

Az induktív hatás második elve

200 MHz-től az u2 feszültség lineárisan emelkedik 20 dB/dec lejtővel, és az induktivitás egy állandó görbébe megy át: -235,9 dBH (0,16 pH) (lásd az 5. ábrát).

A mágneses mező F2 komponense áthatol az árnyékoló anyagban lévő, levegővel töltött nyílásokon. Alacsonyabb frekvenciákon ez a mágneses mező komponens gyengébb volt, mint az, amely az árnyékoló anyag fémén keresztül hatolt át. A frekvencia további növekedésével a teljes mező kiszorul az árnyékoló anyag féméből, és csak a levegővel töltött nyílásokon halad át (lásd a 8. ábrát). A mágneses erővonalak terjedési útvonala nem változik tovább a frekvencia növekedésével, ami az induktivitást állandóvá teszi. Az L12 induktivitás értéke még magasabb frekvenciákra is extrapolálható.

Az árnyékoló anyag L12 kölcsönös induktivitása egy anyagi paraméter, amely specifikus lineáris induktivitásként L12' [pH/cm] definiálható.

Az árnyékoló anyagok összehasonlítása

Az árnyékolás induktív behatolását hat árnyékoló anyagra mértük, és a 9. ábrán látható.

Hat árnyékoló anyag mágneses árnyékolási tulajdonságai kölcsönös induktivitással

Körülbelül 2 MHz felett a három anyagnál (S10, S2 és 02) jó árnyékolási tulajdonságok figyelhetők meg. A másik három anyagnál (01, 03 és 04) az árnyékolási hatás 1,5 GHz-ig hiányzott vagy gyenge volt!

Az anyagok árnyékolási hatékonysága jelentősen eltér – a hatástalantól a hatékonyig. A frekvenciatartományok, ahol a különböző árnyékolási elvek megjelennek, kissé eltolódnak az anyagtól függően.

• Árnyékoló anyag 04: Nem mutat mágneses árnyékolási hatást, úgy viselkedik, mint a levegő (üres mérőkamra).
• Árnyékoló anyag 03: Csak 3 dB mágneses mező csillapítást ér el 1 GHz-en.
• Árnyékoló anyag 01: 12 dB csillapítást ér el 1 GHz-en.
• Árnyékoló anyagok 02, S2 és S10: Hatékonyak és mutatják a két működési elv frekvenciatartományait. Az első tartományban (200 MHz-ig) az anyag a mezőt a hurkokban lévő nyílásokon keresztül kiszorítva működik. A második tartományban (>200 MHz) a hatást a hurkokban lévő fém nyílások mérete és azok ohmikus ellenállása határozza meg (40...65 dB csillapítás). Az árnyékoló anyag szerkezete határozza meg a hatást mindkét tartományban.

Kölcsönös induktivitás L12

Az árnyékoló anyag L12 kölcsönös induktivitása egy olyan paraméter, amely leírja a mágneses mező anyagba való behatolását. Ezt normalizálni lehet egy 10 mm hosszú vezetékben lévő áramra. A mágneses mező csillapítását dB-ben fejezzük ki a mérés (az árnyékoló anyaggal) és a referencia (anyag nélkül) mérés közötti különbségként: Csillapítás = L12-anyag [dBH] - L12-üres [dBH]

Tervezési következtetések

A mágneses árnyékolás minősége függ a hurkokban lévő nyílások méretétől, a keresztmetszetüktől és a vezetőképességtől. A 9. ábrán látható mérési eredmények egyértelműen mutatják az árnyékoló anyagok hatását a mágneses mezőre, ami előnyös az alkalmazásuk és a fejlesztésük szempontjából. Az árnyékoló anyagok tervezésekor fontos, hogy konstruktívan befolyásoljuk mindkét induktív működési elvet.

A mágneses árnyékolás két fő mechanizmusa

A mágneses árnyékolás hatékonyságának megértéséhez ismerni kell azokat az alapvető mechanizmusokat, amelyek meghatározzák, hogy egy adott anyag hogyan csillapítja vagy engedi át a mágneses mezőt. A vizsgált árnyékoló anyagokban két kulcsfontosságú hatás különböztethető meg:

I. Felületi hatás (skin effect) és a mező kiszorulása a fémben

Az első mechanizmus a felületi hatás. Ez azon alapul, hogy a váltakozó áram (AC) főként a vezető vékony felületi rétegében folyik, amelyet "felületi rétegnek" neveznek. Ahogy az áram frekvenciája nő, ez a réteg egyre vékonyabbá válik, ami az effektív ellenállás növekedéséhez és a mágneses mező csillapításához vezet az anyag belsejében. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a háló fém elemei vagy az árnyékoló anyagban lévő vezető szálak "kiszorítják" a mágneses mezőt kifelé, ami korlátozza a behatolását a belső térbe. Ez a hatás különösen erős a több száz megahertz feletti frekvenciatartományban, amikor a felületi réteg vastagsága nagyon kicsi lesz.

II. Behatolás a levegővel töltött nyílásokon keresztül az anyagban

A második mechanizmus az anyag szerkezetében lévő nyílások, üres terek vagy "lyukak" jelenlétéhez kapcsolódik. A vezető hálókból vagy szálakból álló anyagok esetében a mágneses mező képes áthatolni ezeken a védtelen részeken.

Ennek a mechanizmusnak a hatása különösen az alacsonyabb frekvenciákon domináns, egészen körülbelül 200 MHz-ig, ahol a mező főként a vezető elemek közötti légréseken keresztül hatol át.

Az árnyékolás hatékonysága itt erősen függ a nyílások méretétől és alakjától, valamint az elrendezésüktől.

Az anyag szerkezetének szerepe mindkét mechanizmusban

Ez a két jelenség kombinációja határozza meg az árnyékoló anyag végső hatékonyságát. A finom háló és a magas vezetőképességű szálak erősebb mágneses mező csillapítást eredményeznek, különösen a magasabb frekvenciatartományokban, ahol a felületi hatás a leghatékonyabb.

Másrészt, a nagy, szabálytalan nyílások jelentősen csökkenthetik az árnyékolás hatékonyságát, lehetővé téve a mező behatolását még magas frekvenciákon is.

Hogyan válasszuk ki a megfelelő árnyékoló anyagot?

A mágneses mező hatékony árnyékolásához megfelelő anyag kiválasztása egy olyan folyamat, amely több kulcsfontosságú tényező figyelembevételét igényli, amelyek befolyásolják az elektromágneses zavarok elleni védelem hatékonyságát. Alapvető fontosságú annak megértése, hogy az anyag szerkezete és elektromos tulajdonságai hogyan befolyásolják az árnyékolás viselkedését különböző körülmények között, hogy biztosítsák az elektronikus eszközök optimális működését.

A hatékonyság függése a szerkezettől és a frekvenciától

A fő kérdés az anyag kiválasztása, attól függően, hogy az árnyékolásnak milyen frekvenciatartományban kell működnie. Alacsony frekvenciákon (néhány tíz MHz-től több száz MHz-ig) a legfontosabb a légköri nyílások minimalizálása az anyagban. Még a vezető hálóban lévő kisebb megszakítások vagy rések is lehetővé teszik a mágneses mező behatolását, ami jelentősen csökkenti az árnyékolás hatékonyságát. Ebben a tartományban a sűrű szálú szerkezetű anyagok a legmegfelelőbbek, amelyek szinte folyamatos vezető felületet képeznek.

A magasabb frekvenciatartományokban (több száz MHz-től GHz-ig) a felületi hatás játssza a kulcsszerepet. Itt a szálak magas vezetőképessége és elrendezése ismét fontos – a vékony, jól elhelyezett vezető szálak olyan réteget hoznak létre, amelyben a váltakozó áram nagy veszteségek nélkül folyhat. A nagy vastagságú és jó vezetőképességű anyagok nagyobb csillapítást biztosítanak a mágneses hullámoknak.

A nyílások, az ellenállás és a vezetőképesség jelentősége

Az anyag szerkezetében lévő nyílások, még ha kicsik is, olyan csatornaként működnek, amelyek lehetővé teszik a mágneses mező behatolását. A méretük és az elrendezésük dönti el, hogy mennyi mező "szökik" át az árnyékoláson. Ezért fontos, hogy minimális porozitású anyagokat válasszunk, vagy használjunk további rétegeket, amelyek kitöltik ezeket a tereket.

Az anyag felületi ellenállása egy másik fontos paraméter. Az alacsony ellenállás elősegíti az árnyékolási áram áramlását és növeli a mező csillapításának hatékonyságát. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy még a szálak összetételében vagy szerkezetében bekövetkező kisebb változások is észrevehető hatással lehetnek az árnyékolás teljesítményére.

A vezetőképességnek a lehető legmagasabbnak kell lennie, amit gyakran fém szálak vagy vezető bevonatok használatával érnek el. A szén- vagy nikkel szálak népszerű megoldások, amelyek a jó mechanikai tulajdonságokat hatékony árnyékolással ötvözik.

A megfelelő árnyékoló anyag kiválasztása holisztikus megközelítést igényel, amely figyelembe veszi a működési frekvenciatartományt, az anyag szerkezetét, a vezetőképességét és a nyílások jelenlétét. A megfelelően kiválasztott anyag lehetővé teszi a mágneses mező hatásának optimális korlátozását, ami kulcsfontosságú a modern elektronikus eszközök zavarok elleni védelméhez.

Összefoglaló: Mi befolyásolja a hatékony mágneses árnyékolást?

A mágneses mező árnyékolása az elektrotechnikai mérnöki munka egyik legnehezebb feladata. Ahogy a cikkben bemutattuk, a zavarok elleni védelem hatékonysága az anyagi, szerkezeti és frekvenciajellemzők összetett kombinációjától függ.

A hatékonyságot befolyásoló tényezők:

• Az anyag elektromos tulajdonságai: Az olyan paraméterek, mint a felületi ellenállás (R'), a belső induktivitás (L') és a kapacitás (C') határozzák meg, hogyan reagál az anyag a változó mágneses mezőre. Az alacsony ellenállású és megfelelően kiválasztott induktivitású anyagok hatékonyabban csillapítják a mezőt.
• A szálak és a vezető háló szerkezete: A vezető szálak sűrűsége és elrendezése rendkívül fontos. A kis szemekkel rendelkező hálók kisebb mágneses mező behatolást biztosítanak, és a szálak elrendezése befolyásolja az árnyékolás irányítottságát.
• A mező behatolásának mechanizmusai: A mágneses mező induktív behatolással és a levegővel töltött nyílásokon keresztül is áthatolhat az árnyékoláson. A felületi hatás és a légrések szerepének megértése lehetővé teszi a hatékony árnyékolás jobb tervezését.
• A mező frekvenciája: Az árnyékolás hatékonysága a jel frekvenciájával változik. Alacsony frekvencián a vezető felület folytonossága a kulcsfontosságú, míg magas frekvencián a vezető tulajdonságok és a felületi hatás a legfontosabbak.
• A tesztelt anyagok jellemzői: Hat különböző árnyékoló anyag összehasonlítása megmutatta, hogy a legjobb eredményeket azok az anyagok érték el, amelyek magas vezetőképességgel és minimális porozitással rendelkeznek, különösen az 1,5 GHz-es tartományban.

A mágneses árnyékolás nemcsak a megfelelő anyag kiválasztását, hanem annak fizikai és elektromágneses tulajdonságainak megértését is megköveteli. A vezető szálakat tartalmazó fejlett anyagok ígéretes alternatívát jelentenek a hagyományos fém árnyékolásokkal szemben, nagyobb rugalmasságot és könnyebb alkalmazást kínálva.

A mágneses mező elleni védelmi rendszerek tervezésekor érdemes figyelembe venni az összes tárgyalt szempontot, hogy biztosítsuk a készülékek maximális védelmét az egyre összetettebb és igényesebb elektromágneses környezetben.

Források: How Do Magnetic Fields Penetrate Shielding Materials? Characterization of Shielding Materials October 26, 2023 Gunter Langer and Amirali Taghavi